Szorító Podcast

View Original

Rocky road to WrestleMania

Nincs most megosztóbb téma a pankrációval kapcsolatban, mint Rock visszatérése és szereplése a WrestleMania-ra vezető úton. Már eltelt pár hét, mióta nyilvánvalóvá vált, hogy aktív résztvevője lesz a WWE bajnoki öv körül folyó viszálynak. Azóta sok minden kiderült és változott, így pedig sokak véleménye is változott valamilyen mértékben. Ebben a cikkben azzal foglalkozom, hogy a jelenlegi helyzet mennyivel jobb vagy rosszabb a vártnál és végül milyen következményei lehetnek a WrestleMania tervek átírásának.

Hogyan kezdődött?

 Az egész történet kezdőpontjának az ominózus SmackDown adáson kezdődött. Miután Cody Rhodes zsinórban másodjára megnyerte a Royal Rumble-t, egyértelmű üzenetet küldött Roman Reigns-nek arról, hogy ő lesz az ellenfele. Azonban mindenki meglepetésére a pénteki adáson azt mondta, hogy be fogja fejezni a történetét, de nem a WrestleMania-n, aztán megszólalt Rock zenéje. A közösségi médiában a rajongók nagyon ritkán látott mértékben álltak be Cody mögé, és a Raw-n is hallatták hangjukat. A nézők mellett ráadásul, az olyan híres szakújságírók is felszólaltak, mit Dave Scherer a PWI-től, aki egyenesen kötelességének érezte, hogy felszólaljon a kialakult szituáció ellen. Végül a Las Vegas-ban tartott konferencián Cody kijelentette, hogy Roman-t és a WWE bajnoki övet választja, de Rock is a feud részévé vált, ma pedig már a tag team meccs is hivatalos.

 A miért és a hogyan részleteit valószínűleg soha nem tudjuk meg hivatalos forrásból, de az kétségtelen, hogy CM Punk sérülése átírta a terveket, Rock TKO board-ba kerülése pedig szabad utat adott neki, hogy ő maga „mentse meg” a WM szezont. És minden ellenérzésem ellenére, azt el kell mondanom, hogy ha mindenképp a Rock-Roman meccsel akartak volna futni, akkor ezt be lehetett volna vállalni, de semmiképp sem Cody Rumble győzelme után, mert a karaktere olyan pozícióba került, ahonnan már nem lehet visszatáncolni.

Miért rossz már maga a koncepció is?

 Aki olvasta a Discord szerveren közzétett kommentjeimet, az tudja, hogy én már az eleje óta ellenzem a feud jelenlegi irányát. Ha a helyzet megváltozik, boldogan elismerem, hogy tévedtem, de a jelenlegi mérőszámok alapján ez jó döntésnek egyáltalán nem nevezhető. Először is érdemes alaposabban megvizsgálni a fentebb említett szituációt. Cody Rhodes megnyerte a Royal Rumble-t, belépett a története utolsó fejezetébe és utalt is arra, hogy Roman-t hívja ki. Egy whitemeat babyface esetében, hogy néz ki egy ilyen visszakozás? Ráadásul egy meglehetősen kínos szegmensben nyújtotta át Rock-nak ezüsttálcán a lehetőséget. A viszály szereplőinek szerepével később foglalkozom, de itt érdemes azt is felmérni, hogy hova pozícionálják Cody-t? Az elmúlt egy évben tanúi lehettünk annak, hogy egy ilyen típusú face karakter nem csak, hogy overré tudott válni a mai környezetben, de a WWE a személyében megtalálta azt, aki a cég élére állhat, ha Roman ténylegesen part timer-ré válik. Ehhez azonban szükség van egy olyan pillanatra, ami egyértelműsíti ezt, és bebetonozza Cody-t. A legjobb módja ennek pedig az, ha a Rumble győzelem után tisztán megveri Roman Reigns-t, ezzel véget vetve a Bloodline rémuralmának.

Az objektív mérőszámok

 Az egész mizéria kezdetén tettem egy olyan merésznek gondolt kijelentést, hogy Rock részvételének a WrestleMania után nem lesz semmilyen kimutatható eredménye, a merchandise eladásokon kívül. A helyzet pedig az, hogy már most sem hoz olyan számokat, amit feltehetően a vezetőség is várt tőle. A Nielsen adatai alapján, a legutóbbi SmackDown adáson, mikor egyedül, a Bloodline nélkül szerepelt, például nemhogy nem szöktek az égbe a nézettségi mutatók, de a Logan Paul-Kevin-Owens-Randy Orton több nézőt hozott, ráadásul többet is tudott megtartani. Ezzel szemben Cody a Raw-n, egy kisebb lefedettségű csatornán több, mint kétszázezer új nézőt tudott bevonzani a promójára, amivel a magasan az adás legnézettebb szereplője volt, ahogy előtte már sokszor. Ezt azért is fontos kiemelni, mert Rock előszeretettel említi meg, hogy a biznisz most nagyon felkapott, és hétről-hétre teltházat produkálnak a heti adások. Az igazság azonban az, hogy ezen showk nagy része már Rock bejelentése előtt sold out volt, vagy minimum közel volt hozzá. A számok fényében jól látszik, hogy Rock jelenléte nem robbantotta fel a bizniszt, és nehéz máshogy értelmezni a történteket, mint hogy (ahogy már többen is megfogalmazták), a hollywoodi kudarcok után visszatért a helyre, ahol még hősként tisztelik, és történetesen rég nem látott számokat hoz.

Hogy áll most a helyzet, mi változott?

 Elérkeztünk a legizgalmasabb részhez, és azt már az elején szeretném leszögezni, hogy a dolgok jelenlegi állása sokkal jobb, mint a las vegas-i konferencia előtt. Egyrészt Cody WWE övmeccsét nem szabotálták, és a közönség is kitart mellette. Másrészt a viszály egyik kritikus pontja volt, hogy Seth Rollins, és az általa birtokolt World Heavyweight Championship jelentéktelennek tűnt a többi szereplőhöz képest. Azonban ezt is sikeresen orvosolták, sőt összességében neki talán még jót is tehet, hogy belekerült ebbe az egészbe. Ezekben pedig szerepe volt annak is, hogy Rock egyébként ügyesen felmérte a helyzetet,  hajlandó volt engedni a víziójából és heel turnt vett. Itt azonban egy újabb problémához érkeztünk el.

 Vessünk egy pillantást a történet összes szereplőjére, nézzük meg kicsodák és miért teszik azt, amit! Paul Heyman, a minden hájjal megkent menedzser, aki ott van, ahol a legnagobb hatalom. Ez a hatalom pedig a WWE bajnoki öv, és birtokosa Roman Reigns. Ezért megtesz mindent, hogy a törzsfőnök kedvében járjon és segítsen neki megtartani pozícióját. Jimmy Uso a család tagja, de egyszer már elárulta a Bloodline-t, így különös odaadással hajtja végre Roman utasításait. Solo Sikoa szintén a család tagja, és bár nem egy egyszerű verőember, de tiszteli a családi hierarchiát, így megtesz mindent, hogy Roman bajnok maradjon. Roman Reigns a szakma csúcsa, már megrögzötten félti hatalmát, így mindenre képes, hogy megvédje bajnoki címét, és elkerülje azt, aki a legnagyobb veszélyt jelenti rá. Cody Rhodes, a modern amerikai hős, aki be akarja teljesíteni saját és apja álmát, és revansot akar venni a gonosz bajnokon, de mindezt anélkül, hogy megtagadná a tiszta értékeit. Seth Rollins a másik világbajnok, akinek fáj, hogy nem tartják relevánsnak, félreteszi a személyes ellentétét Cody-val, és mellé áll, mert bizonyítási vágya, és a morális iránytűje ezt diktálja neki. Rock pozíciójával visszaélve Cody és az álma közé áll, saját maga és a családja érdekében. Ez egy nagyon tipikus heel viselkedés. De, amit Rock csinál, az nagyon nem tipikus, és sajnos nem a jó értelemben.

 Ugyanis, amit Rock hozni próbál, az az úgynevezett „menő heel” archetípus. Ezzel azonban két probléma is van. Egyrészt a motivációja egészen másfajta viselkedést feltételezne tőle, másrészt (és ez a komolyabb baj), amit csinál, az nem Cody ellenpólusa. Egy whitemeat babyface típusú karakter akkor tud igazán ragyogni, ha az ellenfele egy olyan hatalmas gonosz, akivel a közönség egyáltalán nem tud szimpatizálni. És sajnos Rock komoly szereptévesztésben van, a heel turn ellenére is, mivel Roman-nek is árt. Bár a Bloodline tagja, külön vonul be egy különleges entrance kíséretében. A ringben a többiektől elkülönülve áll és nem Bloodline merch van rajta, hanem az ő egyedi mellénye. A legnagyobb probléma azonban mégis a promóival van. A legjobb szó, amit találok rá, az az idejétmúlt. És itt most nem arra gondolok, hogy amit mond azt „nem illik”, hanem egyszerűen a mai környezetben ez már nem hatásos. Akik ma is az Attitude Era rajongói, azoknak persze nosztalgikus lehet, azonban, ha megfigyeljük milyen irányba tartanak a karakterek és a promóik Triple H irányítaása alatt, a kontraszt nagyon szembetűnő. Cody, Seth, de egyébként ide sorolható akár Drew is, igyekszik átadni a belső motivációját a közönségnek, hosszú távon kötődést kialakítani, már-már filmes történetmesélési eszközökkel. Ehhez képest, amit Rock hoz, az az elmúlt években szokatlanná vált nyelvezet, egysoros beszólások és cheap heat generálása. Ez pedig amellett, hogy önmagában nem jó, Codyt is nehéz helyzetbe hozza. Hiszen az ő karaktere erre nem igazán tud megfelelően reagálni, pláne úgy, hogy mellé a Roman elleni 1v1 viszályt is építenie kell.

Mit várhatunk a WrestleMania-n?

 Nem mondok nagyot azzal, hogy szerintem a Bloodline Saga minden idők legjobb története, amit a pankrációban elmeséltek. Viszont minden történet kritikus pontja a lezárás, Cody utazása viszont szintén egy egyedülálló sztori, ami ide becsatornázva tökéletes véget adhat Roman Reigns uralkodásának. Ennek fényében a legjobb megoldás az lett volna, ha Rock képbe se kerül, a Bloodline többi tagját az ő ellenfeleik a saját meccsükben kiveszik a mani event-ből. Így Cody a második este tiszta küzdelemben néz szembe Roman-nel. Viszont abból kell főzni, amink van. Én hajlok afelé, hogy az első este is face győzelemmel záruljon, de már őszintén nem vagyok biztos abban, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Abban viszont biztos vagyok, hogy az egész feud célja, hogy Cody a lehető legerősebben kerüljön ki belőle, egy olyan pillanattal, ami bebetonozza történelmi sztárként és évtizedekig lehet mutogatni a pillanatot, ahogy magasba emeli az övet. Ez pedig azt jelenti, hogy a meccsnek kizárólag kettejükről kell szólnia, nem pedig Rock-ról, vagy a Bloodline-on belüli ellentétek építéséről. Arra még bőven van idő, jövőre is elő lehet venni.

 Semmi gond azzal, ha te szereted azt, amit most Rock csinál vagy tetszik a káosz, ami most kialakult, de az egy tény, hogy ez a mérhető adatok alapján nem volt egy jó döntés. Azt a narratívát pedig abszolút nem értem, hogy Rock „megmentette” ezt a feud-ot, mert másként unalmas lenne. Tényleg erre kell következtetni Triple H, Roman és Cody elmúlt másfél éve alapján? Még sok minden történhet a következő hetekben, de foglalkozni kell a kérdéssel, hogy a megvariált tervek okozhatnak-e esetleges károkat a jövőre nézve. Ezalatt a megrendült bizalmat értem és azt, hogy Cody nagy pillanatából nem tudják kihozni a maximumot. Gondoljunk csak a WrestleMania 35 main event-jére. Becky Lynch végül main eventer sztár lett, talán a valaha volt legjobb női birkózó, de az övnyerés, a meccs és úgy egyáltalán az odáig vezető feud nagy része tényleg olyan szintű volt, mint a 2018-as berobbanása? Bár az írásom rendkívül pesszimistának tűnhet, tényleg úgy gondolom, hogy a kialakult helyzet sokat javult a vegas-i sajtótájékoztatót megelőző állapotokhoz képest. De a helyzet az, hogy ez a történet és felépítés lehetne jobb, és ez most egy olyan szituáció, mikor ez rengeteget számít.