Mivel éri meg játszani? A WWE videójátéka az elmúlt évtizedben

Debütáló cikkében Suha Bendegúz végig vezet minket a WWE és a 2K interactive együttműködésen, bemutatva nekünk az elmúlt évtized WWE-hez kapcsolódó videójátékait.

Annak tükrében, hogy a videójátékokkal való kötődésem 3 éves koromtól kezdődött, a birkóhoz való szeretetem pedig 5-től, lehetett sejteni hogy a pankráció videójátékai is magukkal fognak ragadni. Kezdve az emulátorokon játszott verziókkal, a telefonos kisebb játékokon át egészen a csúcskategóriás számítógépes és konzolos verziókból majdnem mind megfordult a kezemben, legtöbbjükkel több mint 500 órát is eltöltöttem. Ebből kifolyólag ma toplistázom nektek a WWE 2K játékait. Átmegyünk az elmúlt 10 év minden WWE konzolos és számítógépes játékán és minden pozitívumával, negatívumával értékeljük.

WWE 2K14

A THQ bukása után a 2K kezére kerülő WWE széria első új játéka sokakban azt reményt keltette, hogy egy esetlegesen jobb-újabb-frissebb játék kapunk kézhez. Bár az irányítás, a játékmenet és a grafika nem tér el sokban elődjétől, a frissült roster, valamint a 30 Years of Wrestlemania elég volt ahhoz hogy engem órákra a konzolom elé szegezzen. A nosztalgiát kedvelő, retro meccseket fogyasztó történész alkatú embereknek ez a játékmód egy szerelmeslevélként ért fel, de az a fiatal srác aki ismerkedik a történelemmel, is megtalálja amit benne keres. A Defeat the Streak mód kellemes utat biztosított annak hogy a meglévő agysejtjeim megtizedelje. Kellően nehéz és frusztráló, valószínűleg Undertaker ellen a ringben hasonlóan érezném magam. A Streak megvédése pedig meghozta a régi nagy álmom egy survivor móddal. Egymás után elpusztítani mindenkit aki az utadba áll? A Deadman szerepében ezt is megteheted. Részemről ez a játék 4/5

 WWE 2K15

1 évvel a kiadó váltás, valamint 1 generáció váltással később John Cena borítójával fogad minket a 2K15. Ezt egy kisebb csalódásként éltem meg. Úgy érzem hogy az új generációs konzolokra, valamint több mint egy évtized után az első a PC-re is kiadott WWE játék nem minden szempontból ugrotta meg az elvárásaim. Az irányítás ugyanarra épül, kevés dolog lett benne megváltoztatva, de nekem maga a játékmenet túl lassúra sikeredett. A 2K Showcase névre elkeresztelt story mód visszarepített a birkó nézésem legelejére a híres Pipebomb-al, annak az utóéletével, valamint a híres 434 napig tartó regnálással, a végén pedig egy taktikai Rock-al, és a valaha volt egyik kedvenc Raw-s meccsemmel. Ha ezzel megvagyunk, akkor sincs vége a nosztalgia mókának, hiszen ott van még Shawn Michaels és Triple H legendás rivalizálása a kétezres évek elejéről. Ezzel a játékkal is rengeteg időt töltöttem, a MyCareer módot beleértve, ahol saját magad személyében hajthatsz a csúcsra egészen a Performance Center-től a tv-ig. Részemről ez a játék 3/5

 WWE 2K16

Austin 3:16 bizony mindenki seggét szétrúgta a 2K16-ban. Ez a kiadás egy javított irányítással és játékmenettel érkezett meg, illetve a híres Texas Rattlesnake pályafutásának izgalmas történéseivel. Az Attitude Era szerelmesei mind a 10 ujjukat megnyalhatják utána. A felfrissített, a szerintem még élvezhetőbb és izgalmasabb MyCareer pedig tett róla hogy ne álljak fel a székemből reggelig. Bár még mindig vannak hiányosságok, de véleményem szerint élvezhetőbb lett mint az elődje. Részemről ez a játék: 4/5

 WWE 2K17

Most először érzem azt hogy bajban volnék. Mivel a 2K17-ben nem fellelhető az eddig jól ismert 2KShowcase, így a sima meccseknek, a tradicionális MyCareer-nek és a 2011 óta meglévő Universe Mode-nak kell kiszolgálnia az embert. Engem sajnos ez nem győzött meg, az elmúlt évek hype-ja után még a kiterjesztett backstage brawl sem tudott engem lenyűgözni. Részemről ez a játék egy gyenge 2/5

 WWE 2K18

Frissített roster, frissített arénák, de még mindig nincs egy jó múltbéli story. A 2K18 csalódást keltő, a MyCareer nem sokban tér el elődjétől, talán élvezhetőbb 1-2 fokkal, de továbbra sem az, amit egy WWE játéktól várnék. Az értékelés ugyanaz mint az elődje esetében: 2/5

 WWE 2K19

YES! YES! YES! Ez a játék nekem egy tejben vajban fürdő kánaán volt. A visszatérő, Daniel Bryan útját bejáró Showcase visszahozta a hitemet a birkós játékokba. Végigmenni ennek az embernek a felemelkedését több mint elképesztő. A készítők pedig a MyCareer-el pedig megpróbáltak új utat venni, ezt pedig egy sokszor fura, de az én agyamnak tetsző módon tették. Nem tudom hogy vagytok vele, de ez a játék tökéletes annak, aki a modern korban ismerkedne a pankráció kontrolleres oldalával. Számomra ez az elmúlt évtízed legjobb játéka 5/5!

 WWE 2K20

A legjobb után talán a legrosszabb? A játék, ami közel járt ahhoz hogy a kontrolleremet gyorsan és egyenesen az ablakon át dobva búcsúztassam. A bug-ok tsunamija egyenesen borzasztó, a gyakori kifagyás teljesen tönkretesz, és a MyPlayer-re elkeresztelt cringe, unalmas, borzalmasan kiakasztó hulladék karrier mód tett arról hogy soha többé ne vegyem ki a dobozából ezt a lemezt. De hogy ne csak fröcsögjek és szidjam a játékot, a szívemhez közel álló Four Horsewomen történetét elhozó Showcase megmentette nekem a játékot annyira hogy ne nullás értékelést kapjon, illetve a játékban felvonuló tower meccsek is tudtak szórakoztatóak lenni. De sajnos ez nem volt elegendő ahhoz hogy másképp gondolkodjak erre az epizódra ez a játék 1/5

A WWE 2KBattlegrounds-ért nem voltam hajlandó pénzt kiadni, elárulja a rövid véleményemet róla.

 WWE 2K22

A 2K20 utáni irdatlan nagy bukást muszáj volt kijavítani, azt is rebesgedték hogy a széria nem éli túl ha ezzel is besülnek. Szerencsére sikerült összeszedniük magukat, mindenki kedvenc maszkos kisemberének, Rey Mysterio karrierjének felvonultatása méltó volt a régi 2K Showcase-ekhez. Bár jobban tetszett, amikor a játékban lévő karakterekkel láttad az átvezető cutscene-eket, a valós felvételek használata is kedvemre való. Az ismételten átkeresztelt MyRise végre komolyanvehető karakterként mutatja be a játékost, nem egy rettentően kínos rajongó srác aki örömtáncot lejt amikor szerződést kap. A Universe mode is kapott egy ráncfelvarrást és bár bugokat nyomokban ez is tartalmaz, itt fele annyira se gáz mint a 2K20 esetében. Felfrissülés és megkönnyebbülés az előd után: 4/5.

WWE 2K23

Sajnos nem látom hogy ki van a borítón, ellenben végigélhettem karrierje legnagyobb vereségeit, látva hogy akárhányszor padlóra kerül az ember, mindig fel kell állni. A MyRise ebben a játékban kiemelkedőt nyújtott nekem. A beígért nagy tehetség, akit utána kipaterolnak, majd az indy legnagyobb arcaként tér vissza. Engem abszolút megvett, innen is üdvözlöm Drew Mcintyre-t. A női MyRise kicsit unalmasabban érintett engem, a nagynénje árnyékából kilépő lány történetét jobban is elmesélhették volna, de így is megfelel nekem: 4/5.

WWE 2K24

Megérkeztünk a legfrissebb címhez, amit elrendelés nélkül a cikk megírásának pillanatában 12 nappal ezelőtt vehettek kezükbe a rajongók. Ebben a 12 napban órákat öltem ebbe a játékba. A MyRise módra most már ráférne valami újítás. A story-val meg voltam elégedve, de a sémán kicsit már variálnék. Az idei showcase-ünk az elmúlt 39 év Wrestlemania-inak legjobb meccseit vonultatja fel a vörös szőnyegen, egy órákig tartó nosztalgia fesztiválon. Bár némelyik meccset én nem tettem volna ide, a szórakozásomat nem gátolta. Sajnos ebben a játékban visszatértek a kifagyások tömkelege(legalábbis az én eszközömön), de ez nem rontja le az értékelésem: 4/5.

 

Previous
Previous

Mit jelent Kazuchika Okada és Mercedes Moné AEW-be igazolása?

Next
Next

Miért nem jelenti Brock Lesnar visszatérését, hogy a WWE teherautóin szerepel a képmása?