A Női Forradalom megkoronázása: a Mae Young Classic és az Evolution

A WWE július 13-án második alkalommal rendezi meg az Evolution nevű PLE-t, melynek sajátossága, hogy kizárólag a női divízió tagjai szerepelnek a card-on. Az esemény azért is különleges, mert napjainkra a női birkózás abszolút egyenértékűvé vált a férfival. Így az idei gála inkább egyfajta „megünneplése” lehet annak a nagyon erős női divíziónak, ami összeállt a főrosteren és különösen az NXT-ben. Azonban hosszú út vezetett idáig. A WWE Női Forradalmának tetőpontjai a 2018-as Evolution és az azt megelőző Mae Young Classic tornák voltak. Ebben a rövid cikkben ezek történetét, illetve történelmi jelentőségét szeretném bemutatni.

Mae Young Classic 2017-2018

A 2010-es évek közepére a WWE már egy kifejezetten erős női mezőnyt tudhatott magáénak. A Four Horsewomen mind a négy tagja felkerült a főrosterre, mellettük pedig olyan birkózók jutottak meghatározó szerephez, mint Alexa Bliss, vagy Asuka. Azonban nem elégedtek meg azzal, hogy a „Díva korszakhoz” képest óriási lépést tettek előre. A cél az volt, hogy a női birkózás, a női divízió teljes mértékben egyenértékűként legyen kezelve a férfiakkal. Ehhez pedig további erősítésre, utánpótlásra volt szükség. A WWE pedig az új tehetségek bemutatásához és a kísérletezéshez egy olyan formátumot választott, amit többször is alkalmaztak abban az időszakban. A Cruiserweight Classic és a United Kingdom Championship Tournament után megrendezték a legendás Mae Young-ról elnevezett tornát. A körülmények kapcsán érdemes néhány szót ejteni arról miért is számítottak formabontónak ezek a tornák.

 A 2010-es ével második felében az NXT teljesen átalakította a WWE utánpótlásképzését. Sőt, a birkózás stílusa is modernizálódott, sok elemet vettek át az indy birkózásból, természetesen „WWE-kompatibilissé” alakítva. Triple H a Talent Relations osztály fejeként még Vince McMahon teljes bizalmát élvezte, és úgy tűnt idővel majd átadja neki a stafétát úgy, hogy közben szép lassan megvalósítja a saját vízióját. A tornák lebonyolítása több okból is különleges volt. Maga a formátum is szokatlan volt a WWE-től, hiszen ekkora egyre inkább eltávolodtak a sport-központú pankrációtól. Bár WWE 2015-ben újra elővette a King of the Ring koncepcióját, a brand szinte rögtön elértéktelenedett, és Triple H teljes hatalomátvételéig kellett várnunk, hogy visszakapja régi presztízsét. A tornák rendezése kifejezetten az indy szervezetekben bírt nagy jelentőséggel, illetve az olyan szervezeteknél, amik nem rendelkeztek rendszeres heti adásokkal. Közülük kiemelkedett a második számú szervezetté fejlődött New Japan Pro Wrestling, és legfontosabb tornájuk: a G1 Climax. A Cruiserweight Classic-ban cirkálósúlyú vettek részt, a UK Tournament pedig az NXT UK előfutárként brit és ír birkózókat szerepeltettek.

A tornák booking-ja bizonyos szempontból könnyebb, bizonyos szempontból nehezebb, mint a klasszikus heti adásoké és PLE-ké. Könnyebb, mert nem egy végtelen történetet kell elmesélni. Van egy kezdő-, és egy végpont, egy top face-t és egy top heel-t kell felépíteni. Másrészt viszont sokkal kevesebb idő jut a résztvevők bemutatására és a történetmesélési eszköztár is sokkal kisebb. A WWE és a birkózók viszont mindent megtettek azért, hogy a legtöbbet hozzák ki a helyzetből. A 2017-es Mae Young Classic kommentátorai a legendás Jim Ross és a nói pankráció történetének egyik legnagyobb alakja, Lita voltak. Emellett itt láthattuk a WWE első full-time női bíróját, Jessika Carr-t. A torna mezőnye 32 főből állt. Az Egyesült Államok mellett Európából, Közép-Amerikából, Ázsiából és Ausztráliából is érkeztek birkózók. A résztvevők listáját olvasva olyan nevekkel találkozunk, akik ma már fontos szerepet töltenek be a WWE-ben, vagy az AEW-ben: Piper Niven, Kay Lee Ray, Dakota Kai, Candice LeRae, Toni Storm, Serena Deeb. Vagy akár a két döntős: Kairi Sane és Shayna Baszler. A torna alatt Baszler-t úgy építették, mint az agresszív és veszélyes, küzdősportos múlttal rendelkező heel, Kairi pedig egy whitemeat babyface közönségkedvenc volt, aki végül a győzelmet is megszerezte. Viszont a két legfontosabb résztvevő vitathatatlanul Bianca Belair és Rhea Ripley voltak. Két olyan pankrátor, akik később történelmi viszonylatban nézve is a női pankráció történetének legnagyobb sztárjaivá váltak. Síkfői Dávid „A Doktor” már ekkor erről a két nagy tehetségről írt a Szorítón. Idővel pedig kiteljesedett a bennük rejlő potenciál.

Egy évvel később ismét megrendezték a tornát. A kommentátorok ezúttal Michael Cole, Beth Phoenix és Renee Young voltak. A 32 fős mezőnyben voltak visszatérő nevek, például Rhea Ripley, vagy Mia Yim. Emellett olyan indy sztárok érkeztek, mint Isla Dawn vagy Deonna Purrazzo, és visszatért a Díva Korszakból ismertté vált Kaitlyn. A 2018-as Mae Young Classic legnagyobb sztárjai a döntősök, Toni Storm és Iyo Sky voltak. Iyo ekkor már a legnagyobb japán női pankrációs szervezet, a Stardom egyik arca volt és sokan a legjobb WWE-n kívüli birkózók között tartották számon. Toni Storm-ot pedig már a torna kezdetétől fogva úgy pozícionálták, mint a WWE következő babyface szupersztárját. Ezért is fájdalmas, hogy a késői Vince-korszak booking katasztrófái miatt rövid életű volt a főrosteres futása.

Evolution 2018

 A Raw július 23-ai adásán Stephanie McMahon bejelentette, amiről már korábban is terjedtek pletykák. Hivatalossá vált, hogy a WWE megrendezi az első kizárólag női pankrátorokat szerepeltető ple-jét, az Evolution-t, a New York-i Nassau Veterans Memorial Colosseum-ban. A gálán a Raw és a Smackdown birkózói mellett az NXT-ből is érkeztek birkózók, sőt az NXT UK és képviseltette magát egy dark match-csel, ahol Rhea Ripley megvédte a brand bajnoki címét Dakota Kai ellen. Az openerben a legendás Trish Stratus-Lita duó meccselt az Alicia Fox-szal kiegészült Mickie James-szel. Mickie mindent megtett, hogy kihozza Alicia-ból amit lehet, olyan veteránokat, mint Lita vagy Trish, pedig mindig öröm látni. Az öröm azonban némileg keserédes volt, hiszen eredetileg a feud középpontjában Alexa Bliss volt, aki időközben megsérült és nem lett tisztázva a gálára. Bliss az első között nőtt fel a Four Horsewomen szintjére és vált a női divízió egyik legmegbízhatóbb sztárjává. Így a meccs egy fajta jutalom is lett volna számára, és habár ez csak később valósulhatott meg, megoldották, hogy legalább a ring mellett szerepet kaphasson. A WWE igyekezett minél több pankrátorát felrakni a card-ra így egy 3v3 tag team meccs (Sasha Banks, Bayley, Natalya vs Riott Squad) mellett egy 20 fős Battle Royal-t tartott, amiben Nia Jax szerzett kihívói jogot. Megkoronázták a második Mae Young Classic győztesét Toni Storm személyében, Shayna Baszler pedig legyőzte Kairi Sane-t, miután vereséget szenvedett tőle az első MYC döntőjében és az NXT Women’ s bajnoki övet is elvesztette ellene. Ezek a mérkőzések megmutatták, hogy a nők már inring teljesítményben is teljes mértékben utolérték a férfiak teljesítményét, sőt egészen kivételes teljesítményt tudnak nyújtani több stílusban is.

Az este talán legjobb, de kétségkívül legnagyobb súlyú meccse Becky Lynch és Charlotte Flair mérkőzése volt a Smackdown női bajnoki címéért. Az öv ugyanakkor legfeljebb másodlagos volt. Becky a 2018-as Summerslam eseményeit követően, a „The Man” karakterrel a szervezet első számú birkózójává vált. A Last Woman Standing mérkőzésük az Evolution-ön pedig egy fontos állomás volt az első női WrestleMania main event-hez vezető úton. Az este főmérkőzése azonban mégsem Charlotte-ék voltak. A main event párosítása a rajongók egy részénél viszonylag nagy visszhangot váltott ki. A WWE egyik legfrissebb sztárja Ronda Rousey Nikki Bella ellen védte meg a Raw női bajnoki címét. Az igazság pedig az, hogy több oldalról is lehet érvelni amellett, hogy nekik kellett az adás utolsó meccsét vívniuk. Leginkább üzleti, illetve hosszútávú booking szempontból volt kézenfekvő döntés. Ronda Rousey a UFC-ből érkezve nagy médiafigyelmet hozott a cégnek, hamar alkalmazkodott a WWE rendszeréhez és egy ízig-vérig sztár benyomását keltette. Ráadásul aki csak a 2022-es futását látta, talán nem is tudja, hogy ekkor még a munkamorálja is kifogástalan volt. Ezért a WWE is main eventer-ként kezelte és tartogatta a nagyobb párosításokat (pl. Becky Lynch, és ekkor még leginkább Charlotte Flair) a WrestleMania-ra, vagy legalábbis egy nagyobb gálára. Részben így jött képbe Nikki Bella, aki a Díva Korszak egyik legnagyobb sztárjaként az ismertebb női birkózók közé tartozott, pláne az éppen futó Total Bellas című reality sorozat miatt. Emellett pedig volt egy fajta szimbolikája is a párosításnak: az új mainstream sztár néz szembe az előző korszak egyik utolsó nagyobb alakjával. Ezt pedig a meccsben is elmesélték és bár nyilván nem kaptunk olyan kiváló technikai birkózást, mint Kairi-ék vagy Toni-ék esetében, de csalódást nem okoztak. A Bella ikrek szerepe a női birkózásban vitatott, de az tény, hogy birkózásban jobbak voltak, mint a dívák nagy része, előadóként pedig kitűntek közülük. Így összességében elmondhatjuk, hogy a mérleg inkább a pozitív irányba billen a Bella ikrek esetében és nagy szerepük volt a női pankráció népszerűbbé válásában. Rousey-ra pedig bár nem túl nagy örömmel gondol vissza a nézők nagy része, de a sztárerejének és az első futásának elvitathatatlan érdemei vannak a Női Forradalom utolsó szakaszában.